2016. január 11., hétfő

Na, ma megtudtam egy másik blogból (mire jó a blogolvasás), hogy egy ilyen torokgyulladásnak a kifutási ideje 10-14 nap. És nem lehet mit tenni ellene. Mondjuk én beszedtem az összes antibiotikumot, a hangom sem csúnya már, csak még azért érzem, hogy nem az igazi és a kedvem..., nos az egyszerűen nincs.
Meg is kaptam a barátomtól, hogy már biztosan nem szeretem és vele van bajom, miért nem mondom meg neki egyenesen és jajajaj, mert ma és hát igen, már tegnap sem volt kedvem átmenni hozzá. Nem beszélve arról amikor ő aludt nálam, mert ugyan kedves voltam meg minden, de aludtam mint egy rozsomák. Ezt a kedvességet persze csak én mondom, mert ő semmi ilyesmit nem vett észre, ez csak nekem tényálladék, számára semmiféle enyhítő körülményként nem fogható fel. Ahogy az sem, hogy azért is nem mentem ma hozzá, mert megint meghalt az akksi az autóban és fel kellett tölteni hirtelen, holnap pedig dolgozni megyek és itthon van akksitöltő, nála meg nincs. Mivel felajánlotta, hogy reggel, ha nem indul a kocsim, bebikázza nekem. Azért azon eltöprengtem, hogy ha tényleg erre lenne szükség, mi módon hajtaná végre. Van-e olyan bikakábel, ami átér egy fél háztömbön, mert, hogy mellé vagy legalábbis a közelébe nem tudok parkolni, arra ugyanis nincs engedélyem és még az sem biztos, hogy a háza közvetlen közelében találnék parkolót. Őt úgy látszik nem hatják meg a kisszerű dolgok, biztos szóra sem érdemes. Meg tuti van valami varázsereje is amivel felkapná az autómat és odatranszportálná a sajátja mellé, bár ezzel az erővel engem is eldobhatna a melóba. Mint superman. Majd kapaszkodnék. Szerintem ettől csak az óv meg, hogy védeni szeretné az amúgy is fájós torkomat.
Csak ez lehet a magyarázat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése