Heti összesítő

Megint megjött a heti SHealth-es összesítő a telefonomra, úgy, hogy egész héten szinte csak az ágy és a kanapé között közlekedtem, no meg a WC-re rohangásztam, igaz, azt nagy sebességgel és kellő intenzitással, bár olyankor nem vittem magammal a telefonomat (hehe). Lemaradtam a csoport mozgási átlagától 2, azaz kettő perccel.
No de meg is lett az eredménye. Fogytam kb. 2 kilót!

:D

Wellness and unwellness

A múlt előtti hétvégén wellnesselni voltunk, isteni volt. Nagyon ránk fért már, úgy éreztem magam, mint akit kicseréltek. A víz mindig is remekül tudta kimosni belőlem az összes lelki és fizikai fáradtságot, ehhez jött még a csönd és a nyugalom és az, hogy még azzal sem kellett foglalkozni, hogy mit főzzek, mit együnk. Egymással is végre el tudtunk tölteni két gondtalan, örömteli napot. Nagyon jó volt. A páromon is láttam, hogy gyermeki örömmel élvezte a pancsolást és mindent.
Hétfő reggel viszont kezdődött a nagyüzem, el is felejtettem rögtön egy nagyon fontos programra menni, mert annyira másfelé koncentráltam és a sok elvégzendő feladat közül valahogy kiesett. Nagyon kínos volt. És még a hasam is elkezdett menni. Azt hittem akkor, hogy ráment az ideg az elmulasztott program miatt, de aztán másnap sem szűnt meg a dolog annak ellenére, hogy bőszen szedegettem a széntablettákat. Aztán harmadnapra sem akart javulni. Akkor elmentem orvoshoz, aki azt mondta, hogy valószínűleg vastagbélgyulladás, álljak le a széntablettával és szedjem szépen és ezerrel az antibiotikumot. Így is lett. Csütörtökön elmentem dolgozni, de már előző estére is hőemelkedésem lett, meg ezen az estén is. Aztán pénteken jött a tetőpont. Akkor már olyan komoly fájdalmaim voltak, hogy visszamentem a dokihoz, aki elküldött a sebészetre, de ott is csak azt mondták, hogy vastagbélgyulladás, szedjem továbbra is az antibiotikumot, sajnos az epebetegeknél ilyen előfordul, de sőt, ahogy öregszem annál inkább elő is fog és csak rosszabb lesz. Megnyugodtam...
Aztán hazaértem pokoli görcsökkel és akkor már hányingerem is volt. A fejem is fájt, ültem a wc és töprengtem rajta, hogy most vajon ha hánynom kell álljak-e fel, vagy elég ha megfordulok. Úgyhogy aznap este nem is tudtam elmenni dolgozni. Nagyjából végigfeküdtem a hetet kis kitérőkkel, ja, pénteken délelőtt még azért elmentem a gyerek nyílt napjára az artistaképzőbe, mert megígértem, utána mentem csak vissza a dokihoz, de nem is tudom, hogy ültem végig. Meg, hogy hogy vezettem hazafelé, nem kívánom senkinek. Mindenesetre megérte, ha lehet ilyet mondani, mert nagyon büszke voltam megint a gyerekre, ügyes lány és annyira szép, hogy néha fáj is ránéznem. Örülök, hogy ilyen rendes gyerekeim vannak. Még ha ezer minden probléma is van velük, de azt hiszem ők sínen vannak.
Visszatérve a pompás állapotomra :) , mára már jobb, igaz, szerda óta szedem az antibiotikumot, lassan illik használnia. Tegnap voltunk anyuéknál, erősen csodálkoztak, hogy tényleg nem tudok enni semmit. :)
Azt hiszem egy életre megutálom a háztartási kekszet és a rizst. :)

Lesz ez még jobb is.

Ja, és holnaptól szerintem biciklivel közlekedés lesz. Szuper!

Már alig várom, hogy bemenjek vonattal a városba és onnan bicajjal mindenfelé. Akkora szabadság az autóhoz képest, hogy félelmetes.

Mindenféle

Gyönyörűen süt a nap, remek a kedvem (hellyel-közzel), bújik már a zöldborsóm és a spenót, kiszabadítottam egy bokromat a tiszafa fogságából, megcsináltuk a fiammal a kocsibeállót, aminek nagyon-nagyon örülök, mert a fiam apukámat akarta segíteni hívni, de aztán végül képes volt rá, hogy a tesójával kettesben megcsinálják és erre nagyon büszke lehet.
A hétvégén voltam Lajkó Félix koncerten, ami meg azért jó, mert majdnem elfelejtkeztem róla, hogy van rá jegyünk, mivel még februárban vettem a jegyeket és valami oknál fogva nem küldenek előtte értesítőt, holott... De elképesztően jó volt, egy igazi energiabomba a pasas, valódi virtuóz és amit a népzenével csinál, az tényleg egyedülálló. Ha nem lett volna az üvegtábla törő hangú énekesnő, akkor meg egyenesen káprázatos lett volna az egész este. Nagyon jól éreztem magam.
Szóval alapvetően minden szép, minden jó, mindennel meg vagyok elégedve.

Leszámítva, hogy megnéztem az S Health alkalmazás heti összesítőjét, ami azt mondta nekem, hogy az én korosztályomban (vagy nem is, lehet, hogy csak a nők között? erre nem pontosan emlékszem) az átlagos napi mozgás 37 perc, ellentétben az enyémmel, mert én átlagosan napi 93 percet mozgok. Nem lehet olyan nagyon kevés az S Health-et használó nők száma világszerte, feltételezésem szerint, de ha csak magyar átlagot nézünk, szerintem az is több, mint ahány nőt ismerek. Na már most, ebből szerintem annak kéne következnie - végigtekintve önmagamon -, hogy háromszor annyit eszem, mint egy átlagos nő. Amit nehezen tudok elhinni. :( Beszéltem megint egy csajjal az edzésről erről a kérdésről meg plasztikáról, miegyebekről (mert miről beszélgessen két nő, akik csak edzéseken találkoznak) és mondja, hogy talán nem ártana csináltatnom egy inzulin-rezisztencia tesztet. Meglehet. Tényleg utálok már ezzel foglalkozni és tényleg nem vagyok képes mással. Az is bennem van, hogy jó-jó, megcsináltatom nagy és komoly pénzekért a plasztikát, zsírleszívást, egyebeket, próbálom visszafogni a kajálást, no de... Van még nőként (nem tudok szebben fogalmazni, úgy is mondhatnám, hogy piacképes nőként? no de ez még durvábban hangzik) 10 évem. Mire fel fektessek bele ennyit magamba? Már sokkal előbb kellett volna az egészen túllenni. Másfelől meg ha eddig jó volt így, vagy jó voltam így valakinek, valakiknek, akkor mire fel verem magam? És ha mindörökké ekkora marad a nadrágméretem, akkor is mi van? Vagy pont, hogy itt nem áll meg, mert még lassabb anyagcsere, még löttyettebb hús, még rosszabb minden? Dilemma a köbön. :) Az tuti, hogy nem fogok tudni egész életemben 1000-1500 kalóriás diétát folytatni. Mert az segítene. Hehe.

Milyen fasza, hogy lassan minden második (minden első?) bejegyzés a súlyomról szól. :D