Időbeosztás

Arra jutottam, hogy nem lehet egy fenékkel két (mit két?, ezer) lovat megülni.
Vagy az van, hogy mosok, főzök, takarítok, munkába járok, edzésre járok vagy az van, hogy mosok, főzök, takarítok, munkába járok és kertezek.
Pedig erős a kísértés, hogy az alvásidőmet használjam edzésre, mert kertezni nem lehet sötétben...

Fa

Nem vagyok nagy állatbarát, akik ismernek, tudják ezt rólam. Úgy vagyok vele, hogy a haszonállatokon nincs mit sajnálni, évmilliók óta tartjuk őket táplálkozási célokra, a hobbiállatok pedig viszonylag kevés ideig élnek, fölösleges meghosszabbítani az életüket csak azért, hogy nekünk örömet okozzanak még pár hónapig vagy napig, legyünk az állatokkal is korrektek, tegyük meg a jólétük érdekében amit tudunk, de ne uralják az életünket, ne legyünk a szolgáik.

Viszont. Nem bírom elviselni az oktalan "metszést". Amikor több éves, netán több évtizedes ágakat vágnak le fákról. Amelyek amúgy nincsenek tulajdonképpen senkinek sem útban, nem ártanak senkinek, csak valaki tudatlanságból vagy kényelmességből vagy a tök tudja miért levágja. Ez a halálom. És különösen azért idegesít, mert egy állat tud cukin nézni, szőrös is tud lenni, simogatnivaló és ha baja van sírni is tud, elesettnek tud kinézni, egyszóval ki tudja mutatni a fájdalmát, baját, de egy fa?? Nem tud sírni, nem tud jajongani, nem tud cukin nézni. Nem tud látványosan szenvedni.

Helyettük én szoktam szenvedni, zavart és értetlenséget okozva ezzel környezetemben. Hehe. :(

Amikor tudod, hogy elfogult és igazságtalan vagy, de képtelen vagy önmagad fölé kerekedni, mert már visz a nagy löttyös indulat és csak öntöd, öntöd a fejére és nem érdekel sem a szomorú arca, sem a bűnbánata,  sem a múlt, sem semmi, csak ki akarod ordítani az elmúlt évek minden sérelmét...
Na olyankor a franc tudja mi van. Mert egyfelől később megbánod az egészet,  mert a szemed sarkából pontosan láttad az ázott kutyaszemeket és emlékszel a jóra is az elmúlt évekből, másfelől meg célravezetőnek értékeled a dühkitörést,mert legalább felhagy minden reménnyel...
Lehetett volna ezt sokkal szebben és jobban csinálni, de nem lehet. Nem lehet, mert amikor jobban és csöndesebben és szebben és kevésbé bántón akartam csinálni akkor azt hitte csak viccelek. Hogy talán az egész visszafordítható és én is hallottam rá, hogy javítható és majd csak jobb lesz.
De nem.
Szomorú ez az egész.

Itt a vége

Vége.

Má' megin' Nőnap

Elegem van a nőnapból. Maximum a fiam köszönt fel, odaadja a virágát, hát persze, köszönöm szépen, nagyon kedves tőle, igazán. És ez tényleg kedves tőle akkor, ott, hát mi a fene kell még nekem?
Apám fel se hív, tesóm írt sms-t, a kollégáknak még soha a büdös életben eszükbe nem jutott, hogy lehetne akár összedobni is egy satnya kóróra, ne adj isten lehetne venni egy doboz sütit vagy csokit, rohadjunk meg, együk. De ők elfogadják a húsvéti kölcsönkölnivel lebonyolított locsolkodás után a csokitojást, meg képesek megenni minden évben a csajok által vásárolt szaloncukrokat és karácsonyi, húsvéti, miegyéb sütiket.
És tényleg, mi a fene bajom van a nőnappal, hisz nőnek lenni jó. De meg főleg anyának a legjobb lenni, ennél magasztosabb cél nincs is, nem is lehet egy nő életében. Akkor megérdemli a csupa nagybetűt is, akkor NŐ. Jaja.
Nálunk például mosogatni csak én tudok, a mosógépet bekapcsolni is, de azt is csak én tudom elolvasni a flakonokról, hogy melyik a mosószer és melyik az öblítő. A WC papír magától töltődik fel, ja, mégsem, azt is csak én tudom cserélni. De a mosogatógépet elindítani, takarítani, ajtókat lemosni, ablakot pucolni, port törölni szintén csak én tudok. Vasalni pláne. Az már szent misztérium, hogy is avatódhatnának be férfiemberek. De virágot locsolni, utcán, kertben felsöpörni, rendben tartani a sufnit, elrakni az általam felfűrészelt fát, a kertet gondozni, törődni azzal, hogy mindig legyen otthon tej, kenyér, meg úgy általában minden, fogkrémtől a tamponig, és mindenféle bajra gyógyszer, mert hogy lehet, hogy nincs most otthon egy rohadt torokfertőtlenítő?? Legyen mindenkinek elég zoknija, ruhája, fehérneműje, bármije. Tisztán, felvehetően, megvarrva, kijavítva.
És közben azért megkapom (gondolom más nők szintén) a férfiaktól, hogy hiszti, hogy nem értek hozzá, hogy milyen fasz voltam, hogy ezt így csináltam, mert nem úgy kellett volna, miért nem kérek tanácsot tőle, a nagy erős férfitól. De azért az adóbevallását intézzem el, a csekket feladtam? És miért nem szóltam, hogy neki most kellett volna ide és ide mennie, de ugye megszárad a melós nadrágja holnapra ha most éjjel odaadja kimosni és ki tudom-e vasalni reggelre az ingét, de nem baj ha nem, ráér holnap reggel is, 7-kor indulnia kell.
Szóval tele van a mindenem az egész nőnappal, leszarom a virágot, semmi nem érdekel, és tiszta szívemből kívánom, hogy csak néhány hétig csinálja valaki utánam amit én csinálok (pár nap nem elég, addig kitartanak a készletek), járjon dolgozni, járjon annyit edzeni mint én és csinálja meg az összes otthoni munkát, aztán felőlem akár meg se tartsa soha többé a nőnapot.