Nem vagyok...

A foci egyáltalán nem érdekel, akkor sem, ha az ég tudja mióta nem volt ilyen a történelemben sem úgy, hogy kijutottunk volna az EB-re, sem úgy, hogy bármilyen eredményt elértünk volna, sem úgy, hogy ekkora össznépi lelkes-táncos-ünneplős-magyarkodós fesztivál lett volna foci ürügyén. Nem hatottak meg a meccsek, nem néztem őket, fogalmam nincs kik a focisták, bár hallottam a nevüket, de az ünneplésben semmilyen szinten nem vettem részt. Nem érdekel.

Meghalt Bud Spencer. Nem mondom, hogy nem láttam egy filmjét sem, némelyiket talán többször is, tény, összefolynak, nagyjából ugyanarról szóltak. Mostanában annyiszor játszották a magyar adók, hogy ha egy kockát megláttam belőlük, azonnal kapcsoltam is el.
86 éves volt a bácsi. Isten nyugosztalja, bennem pótolhatatlan űr nem keletkezett.

Mióta meghalt a férjem, azóta senkim nem volt, aki törődött volna bármivel is, ami az enyém. A kocsimmal, kertemmel, házammal, szerszámaimmal, bármivel.
És most olyan emberem van. És kérni sem kell. És pont olyan akkurátus és fáradhatatlan és precíz amilyen a férjem volt, és amilyen én soha az életben nem leszek.