Fa

Mai hír: Indiában egy nap alatt 49,3 millió fát ültettek.
Magyarországon nem ez a helyzet...

Megint egy blog

Többedszer a szemem elé került, legutóbb a Hobbihelyesírók FB oldal kapcsán a Csakazolvassa blog.
Régebben találkoztam már vele, nem volt számomra különösebben szimpatikus a nő, ismertem kb. a történetét, találkoztam irodalmi munkásságával, de valahogy mindig túl sarkos, túl megmondó, túl, túl volt. :) Aztán most megint elkezdtem olvasni, de abba is hagytam.
Egyrészt: hogy a bánatba tud valaki ennyit írni egy-egy témáról? Halálosan fárasztó és időigényes elolvasni, értem én, hogy ebből él és nyújtani akar valamit, no de komolyan ilyen hosszú időt kell szentelni magánéleti ügyeknek?
A másik. Elhiszem, hogy mindenről meg van a véleménye, kinek nincs, no de ... valahogy nem érzem a másik oldal elfogadását. Lehet, hogy csak felületesen olvastam.
Harmadik. Nem néz ki rosszul a nő, többek közt emiatt is gondoltam utánaolvasni, no de ... nem tudom, komolyan. Lehet, hogy csak én vagyok rosszul bekötve, de amikor a tinikoron túl lévő nők elárasztják a netet a saját fotóikkal, azzal nem tudok mit kezdeni. Az ember legyen büszke a testére (? nem vagyok ebben annyira biztos, az tény, hogy mindenki tehet arról, hogy hogy néz ki, de az is tény, hogy fizikai adottság, genetika is meghatározza, no meg mindenkinek van valamilyen teste), szóval sok melót fektetett a külsejébe, legyen rá büszke, valamennyire :), csak ... hát nem is tudom... megmutatom a fürdőruhás testemet a bodyshaming írás kapcsán, hogy az enyém milyen szép... nem tudom pontosan mi zavar ebben ennyire. Talán tényleg bennem van a hiba, de zavarba ejt mások ilyen fotójának látványa, nem rám tartozónak érzem. Látom persze a konditeremben is a sok, más-másféle testalkatú nőket, hogy milyen pompásak tudnak lenni: a vékony szikárak, a kerekdedek és a nő, aki úgy néz ki mint egy görög istennő. :) De neten találkozni a fürdőruhás fotójukkal zavarba ejtő lenne. Nem természetes dolog. Nem természetes, hétköznapi szituáció. Az ő részéről kérkedés és magamutogatás, az én részemről kukkolás, gátlás nélküli irigykedésre vagy kritizálásra való lehetőség. :) Senkinek se jó. :)

És merőben más a véleményem a bodyshaming-ről is, mint neki. Őszintén szólva Horvátországban lett számomra totálisan egyértelmű, hogy a nyár és a tenger mindenkié. Hogy az arról szól, hogy élvezzük. Lehetünk 100 kilósak, lehetünk 80 évesek, de ha nyár van és meleg, akkor le lehet venni a ruhákat és nem kell nekünk talpig burnuszba csavarodni akkor sem, ha nem vagyunk 20 évesek és bombázók. És igen, tehetünk a kinézetünkről, a testünk a lelkünk állapotáról is árulkodik, mindent tudunk, no de addig is amíg nincs rendbe téve az a test, vagy az a lélek, mert voltunk oly cudarok, hogy elbántunk vele, vagy sosem is volt gyönyörű, addig is élvezzük az életet, a napfényt, a vizet és... magam számára is azt kell mondjam, hogy fel kéne vésnem a falra, a tenyeremre, az akárhová, hogy nem lehet leélni egy életet szégyenkezve!
A másik meg, hogy nagyon is látom a testkép elképesztően káros megváltozását. Méghozzá a gyerekemen és a környezetén. Az ő szakmájában (artista a lelkem) elég megnézni néhány évvel, évtizeddel ezelőtti képeket, videókat az artistákról. Ők azok, akik napi sok órát keményen dolgoznak a testükön, a testükkel. Nem lehet, meg nem is nagyon tud zsír lenni rajtuk. A lányomnak például 20 % a testzsírja. Viszont olyan a testalkata, ami mellett nem tűnik vékonynak. Izmos, egyáltalán nem törékeny, kőkemény. És nagyon sokszor megkapta, hogy fogyjon le. És nem csak ő, hanem az összes hasonló testalkatú, tehát nem ab ovo csontsovány, vékony, magas, karcsú felépítésű kislány. Holott az emberi test nem egy sémára épül, többféle alapvető testalkat létezik, ami ellen tenni gyakorlatilag sziszifuszi munka. De miért is kellene ellene dolgozni? És nem arról beszélek, hogy valaki kövér és jó lenne ha lefogyna és egészségesen élne, hanem arról, hogy az idővel is változunk, sosem leszünk 50 évesen olyan mint az saját gyerekünk, aki szült nem lesz újra ugyanolyan mint annak előtte és egyáltalán. Teljesen fölösleges egy testalkatot kikiáltani nyerőnek és a többit gusztustalannak, szánalomra méltónak és változásra ítéltetettnek mondani. Márpedig ezt látom. Az izmos az új vékony és társai...

Véleményem szerint súlyosan gazdasági jelentőségű az új testideál kikiáltása. A gazdaság, a piac hatása az, ami "leszivárog". Ne legyenek illúzióink. Nem véletlen, hogy az izmos az új szexi. Piacot nem lehet építeni azzal, hogy ne egyél!! Mert OK, nem eszem. Sovány leszek, jaj de jó. De ettől nem fogsz költeni. Költeni akkor fogsz, ha nem vagy képes ingyen megteremteni azt a külsőt, amit elérendőnek kiáltanak ki számodra. Akkor lesz átokszó a glutén és a tej, mert akkor válthatja fel a jól bevált és eredendően nem túl drága közélelmezési termékeket a mindenféle csiribákkal előállított "cucc". Ha az izmos a trendi, akkor meg fogod venni a kondibérletet, el fogsz menni sportboltba, futni fogsz drága edzőcipőkben és egyáltalán: költeni fogsz a hobbidra. Mert azt senki ne higgye, hogy költés nélkül menni fog. Ja, mert a futás ingyen van... Na persze. És nem állhatsz meg félúton, ezt tudod, ugye? Palacsintát nem csinálhatsz többé lisztből és tejből, csak kilónként 4 ezres (vagy az ég tudja mennyibe kerülő) fehérjeporból. Ami mellesleg nevetségesen olcsó úgy amúgy, előállítási költségeit tekintve. De, hogy érezd, hogy szükséged van rá, na, az kerül sokba.

Szóval az izmos az új skiny, mert mindig az lesz az elérhetetlen és a vágyott, amit nem érhetnek el széles tömegek. Ha drága lenne kövérré válni, hirtelen az lenne a trendi. :)

Na, hosszú is lett, megmondó is lett, pont olyan, amilyet nem szeretek másoknál. :)

Szerencse

Óriási szerencsém van a gyerekeimmel, mert azon túl, hogy aranyosak, szépek, okosak, talpraesettek meg minden, még eljönnek velem nyaralni is és egyáltalán nem ciki ez nekik. Komolyan mondom, hogy életem egyik fő sikerének érzem ezt. :)

A másik. Szellemi leépülésem legutóbbi egyértelmű jele az volt, hogy a kocsiban ülve számolgattam, hogy miképp jövök ki jobban pénzügyileg: ha metrózom, vagy ha lerakom egy bizonyos ponton az autót és metróval megyek tovább? Majd gyorsan osztottam-szoroztam és elmentem az úticélomig, örvendettem, hogy milyen ügyesen, mennyire gyorsan, mennyire faszányosan kis árnyas parkolóhelyet találtam, majd, mint aki jól végezte dolgát lezártam az autót, elindultam, találkoztam a barátommal, kávéztunk, sétálgattunk a Duna partján és akkor a barátom megkérdezte, hogy mennyibe is kerül a parkolás ott, ahol megálltam. És akkor beütött. Hogy én nem fizettem egy petákot sem.
Pánikszerűen nyitottam netet, kerestem, hogy mennyi az adott hely kódja, fizettem és majdnem sírtam, majd rájöttem, hogy kár minden könnycseppért, ha megbüntettek már úgyis megtették, marad a csöndes beletörődés és az élénk reménykedés.
És mire visszaértem a kocsihoz nem várt piros zacskó, ellenben pont akkor végezte dolgát a parkolóőr, az én kocsimhoz is odaillesztette a kis elektronikus bigyóját ami meg is mutatta neki, hogy van jegyem. Ujjé.

Pride

Nézem neten keresztül az idei felvonulást. Felháborító. Konszolidált fiatalok, középkorúak és idősek, normálisan, az évszaknak megfelelően felöltözve, némelyek jelmezszerű ruhában, szexuális preferenciától - láthatólag - függetlenül sétálnak az utcán.
Fertő.

:D