Bezár a Jégbüfé

És, hogy őszinte legyek, nem különösebben rendít meg a hír. Igen, tudom, kultikus hely, találkozási pont, ezer éve ott és mindig, de én ott jó süteményt nem ettem még. Soha, semmikor. Arról nem beszélve, hogy képtelen voltam az idétlen "nézd meg a kínálatot, vagy fizess látatlanban, csak fizessél már, majd állj újra vissza a pulthoz és kérd meg szépen a nénit, hogy szolgáljon ki, ha meg még szeretnél enni, akkor újra állj végig két sort" szisztémát magamévá tenni, vagy legalább feldolgozni lelkileg. Arról nem szólva, hogy gyerekkel bemenni mennyire katasztrofális volt, mert a gyerek még annyi tudatossággal sem képes választani mint egy felnőtt és nem biztos, hogy a blokk kifizetése és a süti kézhez vétele közötti hosszú időintervallumban nem változik meg gyökeresen az elképzelése az áhított sütiről. És épp elég egy helyre figyelnie az embernek gyerekkel, ne kelljen már ezer felé, hogy amíg fizet, addig is szemmel tudja tartani a pultnál nézelődő kicsit. Nem, nem.
Szóval ha kultikus hely, ha nem, nekem csak eggyel kevesebb túlárazott, nem túl finom sütikkel hatni akaró, ráadásul még a kirakattal is visszaélő (hogy ti. ott eteti az embereket) hely, érthetetlenül ostoba eladási rendszerrel. Nem fogok könnyeket hullajtani érte.

Enyém, tied

Megette a fiú a hűtőből a csokimat. Azt mondta nem is szólt volna, ha nem azt gondolta volna, hogy a lányomé. Kérdeztem tőle, hogy az normális, hogy az enyémet megeszi szó nélkül? Mire megvonta a vállát, hogy ha nála vagyok, egyek meg bármit, vegyek el bármit tőle. No de én nem veszek el semmit tőle és nem eszem meg semmit nála szó nélkül! De pedig nyugodtan.
Mesélte még régebben, hogy ha hazamegy, akkor bármelyik tesója elveheti szó nélkül a cuccait. Ez a tök normális. Volt, hogy zuhanyzás után úgy lopta vissza az öccsétől a ruháit, hogy legyen mibe visszaöltöznie, mert egy darab ruhát sem hagyott nála. Kérdeztem, ha odamennék, az én ruháim is közprédák lennének? Nem, én vendég lennék. De ő, ha volt annyi pénze, hogy hazamenjen, akkor áll annyira jól, hogy tud magának ruhát venni, tehát szabadon elvihetők a család által.
Hmm.

Azért azt mondtam neki, hogy az a csoki engem akart és most biztos sír utánam a hasában.

Természetközel

Természetközelben élünk. Budapest vadregényes szélén. Házunk falán zöld gyík, nappalinkban imádkozó sáska, konyhánkban egér és ajtónyitásra a konyhapultról felreppenő madarak.
A lányom egy majmot szeretne.