Megette a fiú a hűtőből a csokimat. Azt mondta nem is szólt volna, ha nem azt gondolta volna, hogy a lányomé. Kérdeztem tőle, hogy az normális, hogy az enyémet megeszi szó nélkül? Mire megvonta a vállát, hogy ha nála vagyok, egyek meg bármit, vegyek el bármit tőle. No de én nem veszek el semmit tőle és nem eszem meg semmit nála szó nélkül! De pedig nyugodtan.
Mesélte még régebben, hogy ha hazamegy, akkor bármelyik tesója elveheti szó nélkül a cuccait. Ez a tök normális. Volt, hogy zuhanyzás után úgy lopta vissza az öccsétől a ruháit, hogy legyen mibe visszaöltöznie, mert egy darab ruhát sem hagyott nála. Kérdeztem, ha odamennék, az én ruháim is közprédák lennének? Nem, én vendég lennék. De ő, ha volt annyi pénze, hogy hazamenjen, akkor áll annyira jól, hogy tud magának ruhát venni, tehát szabadon elvihetők a család által.
Hmm.
Azért azt mondtam neki, hogy az a csoki engem akart és most biztos sír utánam a hasában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése