Jogok

Nem lehet senkitől elvitatni azt a jogát, hogy ha fáj, akkor azt kinyilvánítsa és megpróbáljon mindent megtenni azért, hogy a fájdalom mérséklődjön vagy elmúljon.
Tőlem sem lehet elvitatni ezt a jogomat.
Viszont mindenkinek ahhoz is joga van, hogy egy számára fájdalmas helyzetből kilépjen még akár úgy is, hogy indoklást sem mond. De ha mond, akkor meg pláne. Szerintem.
És de sőt pláne senkitől sem lehet elvárni azt, hogy felelősséget vállaljon a saját életén túl bárkié felett. Kivételt képeznek ez alól a gyerekek. Mondjuk 18-20 éves korig. Vagy talán csak 16? Mindegy is.
Szóval jogok csapnak össze és az összecsapások fájdalmas könnyeket okoznak. Élni viszont muszáj.

Megkaptam

Tulajdonképpen megkaptam az egyik felét a kívánságaimnak, Elle decor helyett egy Otthon aztán még egy Lakáskultúra is, tea is volt, minden volt, csak ... nem tudom... annyira ólomlábakon jár az a január, még alig kezdődött el, pedig már mióta tart és úgy tűnik, soha nem lesz vége. Minden szempontból vacak a kedvem, most már az újságnézegetés sem tűnik elégnek, egyszerűen csak feküdni akarok és kivonni magam a világból. Nem akarok problémákat, beszélni se semmiről, egyáltalán semmit sem akarok csinálni. Intenzíven.

Január elsején jártunk erdőben, az nagyon jó volt, már félig sötétben jöttünk haza, ez csak egy kis közeli erdőcske, nem fenyegetett a veszély, hogy eltévednénk benne. A fák szépek voltak, fagyottak és zúzmarásak, mind fehér ruhában, hideg volt és tiszta volt a levegő. A levegő azóta is tiszta... a nap is süt... Ehh...

Olvasom máshol, hogy a karácsony micsoda erőpróba, tehertétel lelkileg, hát nálunk hála az égnek egyáltalán nem volt az, mindenki örült mindenkinek, az ajándékoknak is, egymásnak is, a szabadidőnek is, minden jó volt, nem mentünk egymás agyára, szeretet volt, béke, boldogság, tényleg remek volt.
A szilveszter viszont pocsék volt több szempontból is, de aztán ugye kárpótlásként az erdőjárás elsején, de azóta sem az igazi semmi.
Nem tudom, hogy helyre tud-e jönni, sokszor gondoltam már arra, hogy nem, de aztán mégis minden rendbejött, most viszont annyira megfáradtam, kiürültem, hogy képtelen vagyok erőfeszítéseket tenni bármilyen ügy érdekében.

No de jót is.

Megrendeltem az új matracot az ágyba, nagyon remélem, hogy jó lesz, mindenesetre a mostaninál csak jobb lehet, ez már lassan vagy kevésbé lassan?, igen, nagyjából 20 éves, ki van feküdve, be van nyomódva. Gondolkodtam rajta, hogy akkor már egy új ágyat veszek, mert utálom már ezt, szét is van csúszva (akárcsak én, aztán mégse cserél ki senki), a formája sem jó, mert simán elférne 20 centivel szélesebb is, de aztán addig-addig nézegettem az ágyakat, addig-addig számolgattam, hogy úgy döntöttem, jó lesz még ez egy darab ideig, pláne új matraccal. Vicces, vagy egyáltalán nem is az, igen, tudom, kicsit sem az, hogy egy új ágy matraccal együtt simán veri a félmilliót. És ez nem egy extra valami csuda, hanem csak egy tök átlagos ágy egy tök átlagos matraccal. Ennyit valahogy nem kívánkoztam elkölteni, különben is, ki tudja mi lesz pár év múlva, ki és hol fog aludni, lehet elköltözöm, az is lehet, hogy egyedül fogok lakni, a franc se tudja mit hoz az élet.

Mi van még jó? Hát nagyjából ennyi. Majd csak lesz jó ha szabira megyek és festeni fogok, az izgalmas lesz. Várom is és félek is tőle, főleg a munkától, no de ha elkezdem akkor már megy, nem lesz semmi gond.


Nem egy optimista bejegyzés ez, erre futotta. Hideg van.