Nem, nem kell elsütni azt a poént, hogy kivágtam minden fát és feltétel nélküli rajongója lettem az most regnáló kormánynak. Ám.
Térkövet raktunk le, amit már évek óta tervezek, de most láttam elérkezni az időt (és telt be a pohár azzal, hogy a kutya pont oda ás jókora gödröket -amelyek aztán vízzel lesznek tele valahogy az időjárás és a fiam autómosási szokásainak követhetetlen szeszélyei által - ahová pont kilépnék az autóból). A fiam azt mondta, hogy ne hívjak én erre mestert, ő már úgy kiokosodott térkövészetből, mondhatni professzor lett a kertész mellett eltöltött nyári munkája miatt, hogy megcsinálja pikk-pakk a barátaival. El is kezdték nagyon lelkesen, a neten utána olvasott, hogy egy akkora autóhoz mint a miénk ki kell szedni 20-40 centi földet, majd visszatölteni murvával. Na ő azt gondolta, hogy biztos ami biztos, 35 centit kiszed. (Mostantól harckocsi is beállhat hozzánk, rajtunk nem múlik.) Úgyhogy ástak, ástak és újra csak ástak, a kitermelt föld meg csak nőtt, már két konténert megtöltött, aztán tovább burjánzott a kertben, ahol arra vár, hogy majd magasított ágyásokba töltsem. Majd. Valamikor. Ha élek addig és lesz rá érkezésem. Márpedig ennek meg kell történnie a közeljövőben. Behhh...
Szóval ástak, csak ástak és az ásás olyan nagy falatnak bizonyult, hogy lassan, de biztosan a kedv is elpárolgott, az iskola is kezdődött, a térkő meg csak az utcai autóbejáróra került le. No de van nekem egy párom, aki aztán kitartó munkával befejezte az egészet. Hála neki érte.
Nem ment azért könnyedén, volt vér, verejték és könnyek, de legfőképp kiabálás. No nem a párom részéről, inkább a fiam nem bírta a stresszt. Más az, hogy valaki főnökösködése és nem mellékesen problémamegoldása alatt csinál valamit és egész más az, hogy a felmerülő problémákat neki kell megoldania. Még ha folyton hozzám is jött eligazításért. Sebaj, ilyenből tanul az ember.
De a lényeg, hogy kész lett, gyönyörű lett, sokkal szebb mint amilyenre számítottam, már csak a kutyát kellene leszoktatni arról, hogy, miután a térkövet hiába kaparná a megszokott helyen, most mellette, a virágágyást vagy a nemsokára befüvesítendő részt lássa el óriási gödrökkel.
Mindennek a tanulsága persze megint csak az, hogy szép kertet biztosan lehet pénz nélkül is csinálni, csak valaki elmondhatná hogyan és miképp, mert én még nem jöttem rá.
Mindenesetre elültettem már egy csomó tulipánhagymát, vettem pár növénykét amik sajnos igen kevésnek bizonyultak, de már így is szép minden. Kéne még tán pár lámpa, napelemesre gondoltam, nem igazán erős a fényük, viszont nem kell hozzájuk szerelni. Igaz, ebben a műfajban is van normálisan világító is, darabonként huszonsok ezer, sőt ötvenensok ezer forintért. Jó lesz nekem a 2-4 ezer forintos is. Úgy döntöttem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)