Iszonyúan fáradt vagyok. Két nappal ezelőtt egész nap megállás nélkül dolgoztam, keveset haladtam, de csináltam. Tegnap munka, ma pedig tervbe vettem egy csomó mindent, de aztán arra gondoltam, hogy hülye vagyok én? Kell nekem egész álló nap robotolnom? Úgyhogy ma nem sokat csináltam, de így is olyan vagyok, mint egy rongy. Érzelmileg is, lelkileg is, testileg is, mindenhogyan.

Közben persze van egy csomó tervem, azok mindig vannak, meg lelkes is szoktam lenni, meg csinálom, megyek, elvégzem, általában nincs is rosszkedvem, élvezem a napsütést, a szép, tiszta, rendes teraszunkat, az új hintaágyat, élvezem a szép tavaszt, a rengeteg virágot. Sok érzés kavarog bennem... de most leírni is fáradt vagyok.

Az hiányzik,

az a jóérzés, amikor a hasamat a hátának nyomom az ágyban és átkarolom és ő elöl, a mellkasa előtt rásimítja a tenyerét az enyémre és olyan finom az illata és puha a bőre és jó meleg. Ez az érzés hiányzik és nem találom magamban, nem lehet visszacsinálni, nem lesz már ilyen soha többé.