Múltkor néztem Tóth Kriszta fotóját (a költőnő), posztolt egyet-egyet 20-30-40-50 éves korából, hát bakker, lehidaltam, hogy a picsába csinálja, hogy egyre jobban néz ki! Persze, biztos, mert sovány. Én bezzeg, rajtam meglátszik az idő. Képtelen vagyok egy vállalható spontán fényképet lőni magamról otthon, lámpafénynél, ahajamismilyen.
Aztán valamelyik nap láttam pár fotót a költőnőről, valami könyvvásár vagy mi van valahol a világban és megnyugodtam. Na, tényleg sovány, meg biztos a genetika is, no de azért...
Aztán ma láttam Détár Enikőről is fotót, róla ugye tudjuk, hogy plasztikai sebészek áldozata volt valaha, vagy rendszeresen, ebből él, hogy szép és azt kell mondjam, még kifestve és újságcikkben is... látszik rajta, hogy nem 25 éves már.
Szóval nem az irigység, bár az is bennem van, nyilván, de már totál el voltam keseredve, hogy én annyira vállalhatatlanul csúnya vagyok, hogy jobb is lenne elbujdokolnom a világban (vagy a világ elől), de most megerősödtem, hogy előnytelen fotót, de előnyös fotót is bárkiről lehet csinálni. Speciel rólam már egyszer sikerült talán kettőt, szóval nincs lehetetlen ebben, csak kevés és rossz fény, meg túl kevés smink.
Ugye.
