Blogokról

Szerettem olvasni egy blogot, jó csaj írta, úgy értem jó fejnek tűnt. Értelmes, művelt, segítőkész, nekem tetsző életfilozófiával. Aztán megírta a véleményét a menekültekről, hogy ti. takarodjanak, én meg jól nem olvasom őt soha többé. :) Jól kiszúrtam vele. :D
(Amúgy igen, tudom, nem lehet már rég ezt a kérdést elintézni annyival, hogy "keblünkre" vagy "kotródás".)

Aztán.
Egy másik szimpatikus lány blogját is olvasom, aki mindig úgy írt a párjáról, hogy lelki szemeim előtt egy valódi pompás félisten képződött meg. Magas, izmos, hosszú, sötét hajú, bronzbarna bőrű, okos, mélybarna szemekkel, egy olyan férfi, akire csak ráugrani lehet, olyan szexuális kisugárzása van és hozzá még egzotikus is.
Nemrég láttam fotókat a férfiról. Egy teljesen jelentéktelen fiú, nem magas, nem izmos, soha még csak észre se venném az utcán.
Aztán persze elgondolkodtam rajta, hogy az én párom mások számára milyen lehet, valószínűleg egy teljesen hétköznapi, inkább csúnyácska mint jóképű, semmilyen fickó. Vagy én milyen lehetek mások szemében, de hát ezt tudom is: kövér, öregedő, nem szép néni.
Én meg odáig vagyok a páromért, szerintem olyan a teste mint egy görög szobornak, néha kimondottan helyesnek látom, jó, néha nem különösebben jóképűnek, sőt. A színe meg gyönyörű. :) De a sok fura, sokszor bunkónak tűnő szokásai ellenére sem azt gondolom róla, hogy kompromisszum lenne, hanem, hogy nagyon jó választás volt a mindenféle emberi értékei miatt.
Meg hát ő is odavan az öreg, kövér néniért aki én vagyok, szóval jó ez így. :)

Megjött a ruhám az ASOS-tól. Igaz, nem volt nagyon drága, sőt, de ha vállfán látom lógni, soha az életben nem veszem meg. Egy teljesen jelentéktelen, nem is túl jól szabott ruha, nem kimondottan jó anyagból, ami a képen egészen másmilyennek tűnt.
Csak az a gond, hogy most megint ott vagyok ahonnan indultam, hogy ugyanis nincs mit fölvennem a fiam szalagavatójára. :(

Megint néztem Friderikusz beköltözős műsorát, eddig mindenki szimpatikus(abb) lett (mint volt). Kivéve a Deutsch Tompikát, akit eddig is utáltam, de most aztán már végképp.

Kötőjel

Nem először hallom mostanában élőszóban, hogyaszongya: 8, kötőjel 10. Régebben csak az idézőjelet mondták ki szóban, most már a kötőjelet is.
Egyszer megérjük, hogy minden mondat után pontot mondanak. Esetleg kérdőjelet. Ha nem derülne ki a hangsúlyból.

Ló

Volt ma az edzésen egy új fiú. Én legalábbis még nem találkoztam vele, azt mondja, hogy harmadszor van ilyen edzésen. Ki is fáradt rendesen, lement szőlőcukorért és ennek kapcsán elkezdtek az edzővel kajálásról beszélgetni. Egy ponton az edzőfiú ezt kérdezte tőle:
És mennyi zabot eszel?

Na, futás

Nem tudom megérteni, nem és nem, hogy erősen túlsúlyos nők és férfiak (legalább 10, de inkább 20 kiló plusszal) miért futnak (fél)maratont? Mi a fenének? Miért nem mozognak inkább valami mást? És ha lesérülnek az kinek a hibája lesz? Mi a fene ez az új őrület a futással? Miért kell boldog-boldogtalannak futnia? Ki a fene hozta ezt a marhaságot divatba? (Volt idő, hogy én is elhittem, hogy nekem futnom kellene. Jajj.) Remélem ezek az emberek nem fognak kipurcant térdekkel öregkorukban tolókocsiba kényszerülni. Szegények.

Mindenki csak "AZT" akarja

Megszólított ma minket egy tibeti(?) buddhista szerzetes vagy mi a kő tyúkanyó és egyetlen általunk ismert nyelvet sem beszélve kedvesen elkezdett velünk beszélgetni, miután a kezünkbe nyomott egy-egy filléres, ám szépen csillogó matricaféleséget. A vége az lett, hogy ő nagyon cukin mondta, hogy írjuk be a jegyzetfüzetébe a nevünket (talán), azt, hogy peace, meg, hogy hol lakunk és az utolsó rubrikába, miután ezeket persze már beírtuk, írjuk be gyorsan, hogy akkor most mennyit is adományozunk (ezt a szót ismerte, tudta, hogy donation) a fogalmam sincs minek a javára. Előttünk 5-6 ezer forintok voltak bevezetve szépen, egyforma számokkal a sorokba. Kérdeztük, hogy ezt most kéne adományozni? Erre nem tudott válaszolni, mert nem értette a kérdést, de elég gyorsan tisztába került azzal, hogy arról, hogy azon nyomban készpénzt kapjon tőlünk szó sem lehet.
Villámgyorsan szedte ki a kezünkből a kedvesen osztogatott matricaféleséget és olvadt le az arcáról a mosoly.

De még mindig jobban járt mint az a férfi, aki egy vadiúj, állítólag dobozzal is rendelkező iPhone 6-ost akart nekünk eladni előtte 3 perccel.

Egész nap a tűzhely mellett álltam. Aztán befaltam két mázsa túrófánkot, nem is értem, hogy miért, néha olyan szépen, tudatosan kajálok, aztán meg bumm, hát hülye vagyok én? Ja, úgy látszik.
Most meg el kéne indulni edzeni, de előtte még vásárolni, de csak ülök és ülök és bámulok ki a fejemből. Lehet, hogy nem lesz ebből edzés ma. Pedig milyen jó lenne lemozogni a kaját.
Délelőtt még erőm teljében voltam, mindenféle dolgokat csináltam, nagy terveim voltak, hogy még miket fogok megtenni, aztán, hogy meg is tettem azokat a sok valamiket lepukkantam.
Mi ez már? Fáradtság csakugyan, vagy lustaság? Jajdenemszeretem.

Első

Leadtam életem első rendelését az ASOS-nak, ebben a ruhában szándékozom menni a fiam szalagavatójára. Remélem életben is jól néz ki. (remélem életben is jól nézek ki benne)
Kikértem szintén életemben először a lombgyűjtő zsákokat az önkormitól, sej de ügyes is vagyok én.
Meg vettem gyümölcsfákat, trágyát is, szintén marha ügyes vagyok.
Mi jöhet még ezután?