Blogokról

Szerettem olvasni egy blogot, jó csaj írta, úgy értem jó fejnek tűnt. Értelmes, művelt, segítőkész, nekem tetsző életfilozófiával. Aztán megírta a véleményét a menekültekről, hogy ti. takarodjanak, én meg jól nem olvasom őt soha többé. :) Jól kiszúrtam vele. :D
(Amúgy igen, tudom, nem lehet már rég ezt a kérdést elintézni annyival, hogy "keblünkre" vagy "kotródás".)

Aztán.
Egy másik szimpatikus lány blogját is olvasom, aki mindig úgy írt a párjáról, hogy lelki szemeim előtt egy valódi pompás félisten képződött meg. Magas, izmos, hosszú, sötét hajú, bronzbarna bőrű, okos, mélybarna szemekkel, egy olyan férfi, akire csak ráugrani lehet, olyan szexuális kisugárzása van és hozzá még egzotikus is.
Nemrég láttam fotókat a férfiról. Egy teljesen jelentéktelen fiú, nem magas, nem izmos, soha még csak észre se venném az utcán.
Aztán persze elgondolkodtam rajta, hogy az én párom mások számára milyen lehet, valószínűleg egy teljesen hétköznapi, inkább csúnyácska mint jóképű, semmilyen fickó. Vagy én milyen lehetek mások szemében, de hát ezt tudom is: kövér, öregedő, nem szép néni.
Én meg odáig vagyok a páromért, szerintem olyan a teste mint egy görög szobornak, néha kimondottan helyesnek látom, jó, néha nem különösebben jóképűnek, sőt. A színe meg gyönyörű. :) De a sok fura, sokszor bunkónak tűnő szokásai ellenére sem azt gondolom róla, hogy kompromisszum lenne, hanem, hogy nagyon jó választás volt a mindenféle emberi értékei miatt.
Meg hát ő is odavan az öreg, kövér néniért aki én vagyok, szóval jó ez így. :)