Vége jó, minden jó

Ki mondta, hogy karácsonykor csak hízni lehet? Fogyni nem is. Hát pedig de. Lehet fogyni. Nem kell hozzá más,  csak kitartó, 5 napon át tartó folyamatos láz, hogy a z ágyból ne tudjunk felkelni, teszem azt, főzni 😊, meg kiegészítésképpen hasznos a stabil hasmenés. Az eredmény garantált.
Módszer kipróbálva, pipa. 

Azt mondja múltkor a szomszéd csaj, mikor reggel találkoztunk, én épp edzős cuccban, hogy milyen jó nekem, edzésre megyek.
Hát ja. Nekem jó.

Elővettem ma a körfűrészt és vágtam kevés fát.

Férfi vagyok a talpamon.

Megállapítottam magamban, hogy Gerle Éva egy szellemileg jólfejlett, sok lelki bajjal küszködő óvodás.

Időbeosztás

Arra jutottam, hogy nem lehet egy fenékkel két (mit két?, ezer) lovat megülni.
Vagy az van, hogy mosok, főzök, takarítok, munkába járok, edzésre járok vagy az van, hogy mosok, főzök, takarítok, munkába járok és kertezek.
Pedig erős a kísértés, hogy az alvásidőmet használjam edzésre, mert kertezni nem lehet sötétben...

Fa

Nem vagyok nagy állatbarát, akik ismernek, tudják ezt rólam. Úgy vagyok vele, hogy a haszonállatokon nincs mit sajnálni, évmilliók óta tartjuk őket táplálkozási célokra, a hobbiállatok pedig viszonylag kevés ideig élnek, fölösleges meghosszabbítani az életüket csak azért, hogy nekünk örömet okozzanak még pár hónapig vagy napig, legyünk az állatokkal is korrektek, tegyük meg a jólétük érdekében amit tudunk, de ne uralják az életünket, ne legyünk a szolgáik.

Viszont. Nem bírom elviselni az oktalan "metszést". Amikor több éves, netán több évtizedes ágakat vágnak le fákról. Amelyek amúgy nincsenek tulajdonképpen senkinek sem útban, nem ártanak senkinek, csak valaki tudatlanságból vagy kényelmességből vagy a tök tudja miért levágja. Ez a halálom. És különösen azért idegesít, mert egy állat tud cukin nézni, szőrös is tud lenni, simogatnivaló és ha baja van sírni is tud, elesettnek tud kinézni, egyszóval ki tudja mutatni a fájdalmát, baját, de egy fa?? Nem tud sírni, nem tud jajongani, nem tud cukin nézni. Nem tud látványosan szenvedni.

Helyettük én szoktam szenvedni, zavart és értetlenséget okozva ezzel környezetemben. Hehe. :(

Amikor tudod, hogy elfogult és igazságtalan vagy, de képtelen vagy önmagad fölé kerekedni, mert már visz a nagy löttyös indulat és csak öntöd, öntöd a fejére és nem érdekel sem a szomorú arca, sem a bűnbánata,  sem a múlt, sem semmi, csak ki akarod ordítani az elmúlt évek minden sérelmét...
Na olyankor a franc tudja mi van. Mert egyfelől később megbánod az egészet,  mert a szemed sarkából pontosan láttad az ázott kutyaszemeket és emlékszel a jóra is az elmúlt évekből, másfelől meg célravezetőnek értékeled a dühkitörést,mert legalább felhagy minden reménnyel...
Lehetett volna ezt sokkal szebben és jobban csinálni, de nem lehet. Nem lehet, mert amikor jobban és csöndesebben és szebben és kevésbé bántón akartam csinálni akkor azt hitte csak viccelek. Hogy talán az egész visszafordítható és én is hallottam rá, hogy javítható és majd csak jobb lesz.
De nem.
Szomorú ez az egész.

Itt a vége

Vége.

Má' megin' Nőnap

Elegem van a nőnapból. Maximum a fiam köszönt fel, odaadja a virágát, hát persze, köszönöm szépen, nagyon kedves tőle, igazán. És ez tényleg kedves tőle akkor, ott, hát mi a fene kell még nekem?
Apám fel se hív, tesóm írt sms-t, a kollégáknak még soha a büdös életben eszükbe nem jutott, hogy lehetne akár összedobni is egy satnya kóróra, ne adj isten lehetne venni egy doboz sütit vagy csokit, rohadjunk meg, együk. De ők elfogadják a húsvéti kölcsönkölnivel lebonyolított locsolkodás után a csokitojást, meg képesek megenni minden évben a csajok által vásárolt szaloncukrokat és karácsonyi, húsvéti, miegyéb sütiket.
És tényleg, mi a fene bajom van a nőnappal, hisz nőnek lenni jó. De meg főleg anyának a legjobb lenni, ennél magasztosabb cél nincs is, nem is lehet egy nő életében. Akkor megérdemli a csupa nagybetűt is, akkor NŐ. Jaja.
Nálunk például mosogatni csak én tudok, a mosógépet bekapcsolni is, de azt is csak én tudom elolvasni a flakonokról, hogy melyik a mosószer és melyik az öblítő. A WC papír magától töltődik fel, ja, mégsem, azt is csak én tudom cserélni. De a mosogatógépet elindítani, takarítani, ajtókat lemosni, ablakot pucolni, port törölni szintén csak én tudok. Vasalni pláne. Az már szent misztérium, hogy is avatódhatnának be férfiemberek. De virágot locsolni, utcán, kertben felsöpörni, rendben tartani a sufnit, elrakni az általam felfűrészelt fát, a kertet gondozni, törődni azzal, hogy mindig legyen otthon tej, kenyér, meg úgy általában minden, fogkrémtől a tamponig, és mindenféle bajra gyógyszer, mert hogy lehet, hogy nincs most otthon egy rohadt torokfertőtlenítő?? Legyen mindenkinek elég zoknija, ruhája, fehérneműje, bármije. Tisztán, felvehetően, megvarrva, kijavítva.
És közben azért megkapom (gondolom más nők szintén) a férfiaktól, hogy hiszti, hogy nem értek hozzá, hogy milyen fasz voltam, hogy ezt így csináltam, mert nem úgy kellett volna, miért nem kérek tanácsot tőle, a nagy erős férfitól. De azért az adóbevallását intézzem el, a csekket feladtam? És miért nem szóltam, hogy neki most kellett volna ide és ide mennie, de ugye megszárad a melós nadrágja holnapra ha most éjjel odaadja kimosni és ki tudom-e vasalni reggelre az ingét, de nem baj ha nem, ráér holnap reggel is, 7-kor indulnia kell.
Szóval tele van a mindenem az egész nőnappal, leszarom a virágot, semmi nem érdekel, és tiszta szívemből kívánom, hogy csak néhány hétig csinálja valaki utánam amit én csinálok (pár nap nem elég, addig kitartanak a készletek), járjon dolgozni, járjon annyit edzeni mint én és csinálja meg az összes otthoni munkát, aztán felőlem akár meg se tartsa soha többé a nőnapot.

Gyilkos szavak

lélekrezdülés

energetizálás

rezdüléseim

bogyókák (=gyerekek)

lúgosítás

méregtelenítés

pocaklakó

Igazi Nő

harmonizálás

migránssimogató
szempillastylist

Kontroll

Megcsináltam egy tesztet, 8 %-ban vagyok kontrollmániás.
Ha őszinte voltam teljesen és rendesen belegondoltam. (Nem szoktam mindig, csak úgy rámondom.)

Most már csak arra kell vigyáznom, hogy más ne akarjon kontrollálni engem. :D

Új élet

Miután kifestettem a nappali-étkező részt, meg a folyosó alsó részét újra (mert arra volt otthon festék, de a felsőre nem, azt újra kéne kevertetni, az a tervem, hogy egy kis részen leszedem a festéket), ezzel párhuzamosan selejteztem. Nem véglegesen, de azért jelentős mértékben. Először is megszabadultam a könyveim jelentős részétől. Ez a nem végleges rész, mert csak felvittem a padlásra őket, de a későbbi terv az, hogy majd jól eladom amit lehet, mert egyszerűen lejárt az idejük. Komolyan. Úgy éreztem már, hogy megfojtanak a tárgyak, nem lehet tömött könyvespolcok között élni, képtelenség. Kell a hely az újnak, a másnak. És itt az új alatt nem új könyveket értek. :) De komolyan, mi a fenének nekem egy olcsó Diákkönyvtáras, papírfedelű Mikszáth vagy Móricz vagy Arany János, ha mind megvan a neten, de sőt, rajta vannak a Kindle-men? Minek? De tulajdonképpen minek a DVD-k is? Ki néz manapság még ilyenen filmet? Meg kinek kell CD? És kidobáltam egy csomó kazettát is. Azokat konkrétan. Meg régi újságokat. Papírdobozokat. A fiam azt mondja, nem vagyok normális, mert szívem szerint még erőteljesebben selejteznék, ő meg pont az, aki megtartana mindent. Elmeséltem neki az Ember történetét, Aki Mindent Gyűjtött, mert Jó Lesz Még Valamire, és akinek a halála után a hozzátartozói 20 konténernyi szemetet vitettek el a kertjéből. Hát én nem leszek ilyen ember.
Szóval új év, új élet. Hajam is levágva, magánélet is változott, most már csak anyagilag kell rendbe jönni. Ja, ez már régóta így van. :)
No majd eladom a könyveket. :D

Nem lett türkiz.

Türkiz

Csodálatos dolog azon agyalni késő éjjel kora hajnalban, hogy akkor most tiszta fehér legyen-e a nappali vagy alul türkizkék? És, hogy az fog-e passzolni a lila kanapéhoz. Ha egyáltalán kilóg mögüle. (A mögüle nem egy török szó??)
A többi dolgot tessen kérem az életnek elintézni, én hadd csak a türkizzel foglalkoztam.
Köszönöm szépen.

Jogok

Nem lehet senkitől elvitatni azt a jogát, hogy ha fáj, akkor azt kinyilvánítsa és megpróbáljon mindent megtenni azért, hogy a fájdalom mérséklődjön vagy elmúljon.
Tőlem sem lehet elvitatni ezt a jogomat.
Viszont mindenkinek ahhoz is joga van, hogy egy számára fájdalmas helyzetből kilépjen még akár úgy is, hogy indoklást sem mond. De ha mond, akkor meg pláne. Szerintem.
És de sőt pláne senkitől sem lehet elvárni azt, hogy felelősséget vállaljon a saját életén túl bárkié felett. Kivételt képeznek ez alól a gyerekek. Mondjuk 18-20 éves korig. Vagy talán csak 16? Mindegy is.
Szóval jogok csapnak össze és az összecsapások fájdalmas könnyeket okoznak. Élni viszont muszáj.

Megkaptam

Tulajdonképpen megkaptam az egyik felét a kívánságaimnak, Elle decor helyett egy Otthon aztán még egy Lakáskultúra is, tea is volt, minden volt, csak ... nem tudom... annyira ólomlábakon jár az a január, még alig kezdődött el, pedig már mióta tart és úgy tűnik, soha nem lesz vége. Minden szempontból vacak a kedvem, most már az újságnézegetés sem tűnik elégnek, egyszerűen csak feküdni akarok és kivonni magam a világból. Nem akarok problémákat, beszélni se semmiről, egyáltalán semmit sem akarok csinálni. Intenzíven.

Január elsején jártunk erdőben, az nagyon jó volt, már félig sötétben jöttünk haza, ez csak egy kis közeli erdőcske, nem fenyegetett a veszély, hogy eltévednénk benne. A fák szépek voltak, fagyottak és zúzmarásak, mind fehér ruhában, hideg volt és tiszta volt a levegő. A levegő azóta is tiszta... a nap is süt... Ehh...

Olvasom máshol, hogy a karácsony micsoda erőpróba, tehertétel lelkileg, hát nálunk hála az égnek egyáltalán nem volt az, mindenki örült mindenkinek, az ajándékoknak is, egymásnak is, a szabadidőnek is, minden jó volt, nem mentünk egymás agyára, szeretet volt, béke, boldogság, tényleg remek volt.
A szilveszter viszont pocsék volt több szempontból is, de aztán ugye kárpótlásként az erdőjárás elsején, de azóta sem az igazi semmi.
Nem tudom, hogy helyre tud-e jönni, sokszor gondoltam már arra, hogy nem, de aztán mégis minden rendbejött, most viszont annyira megfáradtam, kiürültem, hogy képtelen vagyok erőfeszítéseket tenni bármilyen ügy érdekében.

No de jót is.

Megrendeltem az új matracot az ágyba, nagyon remélem, hogy jó lesz, mindenesetre a mostaninál csak jobb lehet, ez már lassan vagy kevésbé lassan?, igen, nagyjából 20 éves, ki van feküdve, be van nyomódva. Gondolkodtam rajta, hogy akkor már egy új ágyat veszek, mert utálom már ezt, szét is van csúszva (akárcsak én, aztán mégse cserél ki senki), a formája sem jó, mert simán elférne 20 centivel szélesebb is, de aztán addig-addig nézegettem az ágyakat, addig-addig számolgattam, hogy úgy döntöttem, jó lesz még ez egy darab ideig, pláne új matraccal. Vicces, vagy egyáltalán nem is az, igen, tudom, kicsit sem az, hogy egy új ágy matraccal együtt simán veri a félmilliót. És ez nem egy extra valami csuda, hanem csak egy tök átlagos ágy egy tök átlagos matraccal. Ennyit valahogy nem kívánkoztam elkölteni, különben is, ki tudja mi lesz pár év múlva, ki és hol fog aludni, lehet elköltözöm, az is lehet, hogy egyedül fogok lakni, a franc se tudja mit hoz az élet.

Mi van még jó? Hát nagyjából ennyi. Majd csak lesz jó ha szabira megyek és festeni fogok, az izgalmas lesz. Várom is és félek is tőle, főleg a munkától, no de ha elkezdem akkor már megy, nem lesz semmi gond.


Nem egy optimista bejegyzés ez, erre futotta. Hideg van.