Elegem van a nőnapból. Maximum a fiam köszönt fel, odaadja a virágát, hát persze, köszönöm szépen, nagyon kedves tőle, igazán. És ez tényleg kedves tőle akkor, ott, hát mi a fene kell még nekem?
Apám fel se hív, tesóm írt sms-t, a kollégáknak még soha a büdös életben eszükbe nem jutott, hogy lehetne akár összedobni is egy satnya kóróra, ne adj isten lehetne venni egy doboz sütit vagy csokit, rohadjunk meg, együk. De ők elfogadják a húsvéti kölcsönkölnivel lebonyolított locsolkodás után a csokitojást, meg képesek megenni minden évben a csajok által vásárolt szaloncukrokat és karácsonyi, húsvéti, miegyéb sütiket.
És tényleg, mi a fene bajom van a nőnappal, hisz nőnek lenni jó. De meg főleg anyának a legjobb lenni, ennél magasztosabb cél nincs is, nem is lehet egy nő életében. Akkor megérdemli a csupa nagybetűt is, akkor NŐ. Jaja.
Nálunk például mosogatni csak én tudok, a mosógépet bekapcsolni is, de azt is csak én tudom elolvasni a flakonokról, hogy melyik a mosószer és melyik az öblítő. A WC papír magától töltődik fel, ja, mégsem, azt is csak én tudom cserélni. De a mosogatógépet elindítani, takarítani, ajtókat lemosni, ablakot pucolni, port törölni szintén csak én tudok. Vasalni pláne. Az már szent misztérium, hogy is avatódhatnának be férfiemberek. De virágot locsolni, utcán, kertben felsöpörni, rendben tartani a sufnit, elrakni az általam felfűrészelt fát, a kertet gondozni, törődni azzal, hogy mindig legyen otthon tej, kenyér, meg úgy általában minden, fogkrémtől a tamponig, és mindenféle bajra gyógyszer, mert hogy lehet, hogy nincs most otthon egy rohadt torokfertőtlenítő?? Legyen mindenkinek elég zoknija, ruhája, fehérneműje, bármije. Tisztán, felvehetően, megvarrva, kijavítva.
És közben azért megkapom (gondolom más nők szintén) a férfiaktól, hogy hiszti, hogy nem értek hozzá, hogy milyen fasz voltam, hogy ezt így csináltam, mert nem úgy kellett volna, miért nem kérek tanácsot tőle, a nagy erős férfitól. De azért az adóbevallását intézzem el, a csekket feladtam? És miért nem szóltam, hogy neki most kellett volna ide és ide mennie, de ugye megszárad a melós nadrágja holnapra ha most éjjel odaadja kimosni és ki tudom-e vasalni reggelre az ingét, de nem baj ha nem, ráér holnap reggel is, 7-kor indulnia kell.
Szóval tele van a mindenem az egész nőnappal, leszarom a virágot, semmi nem érdekel, és tiszta szívemből kívánom, hogy csak néhány hétig csinálja valaki utánam amit én csinálok (pár nap nem elég, addig kitartanak a készletek), járjon dolgozni, járjon annyit edzeni mint én és csinálja meg az összes otthoni munkát, aztán felőlem akár meg se tartsa soha többé a nőnapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése