Nem vagyok nagy állatbarát, akik ismernek, tudják ezt rólam. Úgy vagyok vele, hogy a haszonállatokon nincs mit sajnálni, évmilliók óta tartjuk őket táplálkozási célokra, a hobbiállatok pedig viszonylag kevés ideig élnek, fölösleges meghosszabbítani az életüket csak azért, hogy nekünk örömet okozzanak még pár hónapig vagy napig, legyünk az állatokkal is korrektek, tegyük meg a jólétük érdekében amit tudunk, de ne uralják az életünket, ne legyünk a szolgáik.
Viszont. Nem bírom elviselni az oktalan "metszést". Amikor több éves, netán több évtizedes ágakat vágnak le fákról. Amelyek amúgy nincsenek tulajdonképpen senkinek sem útban, nem ártanak senkinek, csak valaki tudatlanságból vagy kényelmességből vagy a tök tudja miért levágja. Ez a halálom. És különösen azért idegesít, mert egy állat tud cukin nézni, szőrös is tud lenni, simogatnivaló és ha baja van sírni is tud, elesettnek tud kinézni, egyszóval ki tudja mutatni a fájdalmát, baját, de egy fa?? Nem tud sírni, nem tud jajongani, nem tud cukin nézni. Nem tud látványosan szenvedni.
Helyettük én szoktam szenvedni, zavart és értetlenséget okozva ezzel környezetemben. Hehe. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése