Tegnap olyan sokat dolgoztam, hogy még felsorolni is nehéz és fárasztó, és tényleg, próbáltam legalább fejben éjjel összeszedni, hogy miket is csináltam meg, de újabb és újabb dolgok jutottak eszembe, úgyhogy feladtam. Mindenesetre szépen haladtam a dolgaimmal, ami jó. Csak épp estére, mire edzésre indultam már olyan fáradt voltam, mint akin egy úthenger ment át, majd végignyomtam az edzést (beleadott apait anyait az edző, közben meg megjegyezte, hogy talán túl kevés a kardio, mire nem tudtam neki helyeselni, mert épp kilógott a nyelvem és levegő után kapkodtam).
Aztán még anyukám is rám telefonált, hogy de hát nem megyek hozzájuk?, tehát mentem, hazaértem, lerogytam, aztán még kivasaltam két pólót, azt már csak pihenésképpen.
Jók az ilyen napok, az embernek nincs még arra se ideje, hogy sajnálja magát.
Viszont merő egy karistolás a kezem és a lábam.