2015. szeptember 11., péntek

Előítéleteim rabságában élek

Tudom ezt egy ideje, sokszor rá kell csodálkoznom arra, hogy finoman szólva sem mindenkinek az a természetes, ami nekem.
Tegnap beszélgettem valakivel lakberendezésről. Hogy mennyi bútoruk van és szereti-e őket. Mondta, hogy nem kell szekrény nekik, mert van egy nagy beépített. Kérdeztem, hogy mennyi ruhájuk van. Mire ő azt mondta, hogy "egy férfinak szerintem kell legyen megfelelő mennyiségű..." és itt tovább is gondoltam a válaszát mintegy elébe menve, hogy ugyanis azt fogja majd mondani, hogy inge, öltönye, de nem, úgy fejezte be, hogy "alsónadrágja. Én annak vagyok a híve, hogy az ember vegyen fel minden nap tisztát, ezért van vagy 10-12 darab alsónadrágom."
Az első megrökönyödés után (ami remélem, nem ült ki az arcomra) azt mondtam neki, hogy talán nem az alsónadrágok a legnagyobb helyet elfoglaló ruhadarabjai.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése