Nézem a tévében a reklámokat és egyre inkább irritálnak a mesterséges kimódoltságukkal. Utálom, hogy a termék színére van építve a reklámban szereplők ruhája, a fal színe, hogy ügyesen barnában tartott háttér előtt veszik fel a csokis puding reklámját és zöld pulcsiban van a bifiduszos joghurt arca. Idegesít, hogy ennyire minden irányból céloznak rám és a tudatomra vagy épp a tudatom alatti rétegekre csak azért, hogy megvegyem azt a nyomorult filléres vagy épp, hogy egyáltalán nem filléres cuccukat. Tessen kérem engem békén hagyni!
Erre ma olvasom, hogy élménycukrászda. Ami emlékeket akar feleleveníteni a sütemények íze által, ezért hát minden süti fehér és be kell számolni írásban a süti által kiváltott emlékekről. Amúgy egy ezres körül van egy sütike ára.
Szóval már nem csak a pénzemet, de a lelkemet, az emlékeimet is akarják és erre építik a kis menő vállalkozásukat. Meg egy nagy túrót az orrukba!