És akkor megállapítottam, hogy milyen blogokat nem olvasok.
- amelyek fekete alapon fehér betűkkel vannak írva. Kimutatták már tudományos kutatások, hogy az ilyen szövegek nehezen olvashatók és fárasztják a szemet. Nem is értem, hogy az ő, az író szemét nem fárasztja?
- amelyek mesterkélt tájszólásban íródnak. Ilyen "hinnye, mórikál, mögöttem -értsd: megettem, taníjja" és hasonlók. Még beszélt nyelvben is fárasztó, írásban meg kimondottan irritáló. Nincs meg még az a kis bája sem, hogy valaki tájszólásban beszél és ettől szerethetően fura, egyszerűen csak béna.
- a nőket, akiknek mindenük a gyerekük. Erről többet hadd ne is, rémes.
- az állandó rinyálókat. Jó, hát én is rinyálok, remélem nem többet a kelleténél (biztos többet), de más rinyáját olvasni folyton nem jó.
Aztán még olvasok olyanokat, akik nem irritálnak, csak meginog rendszeresen a világképem. :)
Mint például attól az amúgy kedves, szeretnivaló blogot író, vidám, pozitív világképű mellesleg 37 éves "lánytól", aki fegyvertényként értékeli, hogy egy hétig nem evett az anyukájánál. Ilyenkor kicsit megijedek, hogy majd a saját (amúgy hőn szeretett) gyerekem majdnem 40 éves koráig nálam akar ebédelgetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése