hogy szeretek élni. Szeretem ezeket a szép, fényes őszi napokat, a finom kávét, szeretek odabújni a páromhoz, sütit zabálni, szeretek lezuhanyozni edzés után, kiülni a kertembe, ránézni a gyerekeimre, még munkába járni is szeretek. Örülök neki, hogy van hová. És baromi hálás vagyok érte, hogy nem kell azon törnöm a fejemet, hogy hova menjek máshová dolgozni, mert ne érezném jól magam.
Csak épp elegem van. Nem akarok felkelni az ágyból, nem akarok főzni, kertet gondozni, kitalálni, hogy mi legyen, nem akarok programokat szervezni, várni éjjel a páromat, hogy jöjjön, párkapcsolati parákat, nem akarok a pénzzel törődni, hogy mire nincs és mire ment már el eddig, nem akarom a parákat azon, hogy megint túl sokat ettem és ez látszik is, nem akarom magamat ronda és egyre csúnyuló néninek látni, nem akarok nem hallani elég jól, látni elég jól, hogy ezért kiröhögjenek a gyerekeim, nem akarok szembesülni anyámék romlásával. Őszintén szólva akarni sem akarok.
Jaja, majd elmúlik. Tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése