Mostanában megint olybá tűnik, hogy kevés a 24 óra egy napban. Valahogy sosem sikerül annyit főznöm, hogy másnap ne kelljen, de persze mindenki jobban is szereti a friss kajákat enni. Pedig milyen egyszerű volna egy nap megfőzni egy óriási kondér akármit és abból falatoznának a mindenek. Füstös kőfalak lennének, kemence, amelyből szabadon vagy legalábbis alig irányítottan szállna felfelé a füst, izzana a platni mindig a kondér alatt, mint valami mesében. Fagerendák volnának, azok is a füsttől konzerválva, én meg keményhúsú markotányosnőként (ahogy mindig is képzelem magam) jó kövéren és pruszlikban vagy miben feltűrt ingujjal, gyöngyöző homlokkal keverném a kondér tartalmát. Azt nem tudom, hogy a fennmaradó időben mit csinálnék, talán részegen horkolnék valahol elnyílt szájjal és csorgó nyállal, időnként fel-felhorkantgatva. Erre van a legkevesebb esélyem, mármint az alvásra. Alig tudom utolérni magamat, meg aztán pruszlikom sincs, talán ez lehet a gond. És azt a bort is két napja ittam meg, amit anno a barátnőmmel bontottunk fel augusztusban. Nem volt semmi baja, finom volt. Még megvolt a fele a 7 és fél decisnek, ittam a napokban belőle a párommal is és a végére így is egy egész pohárnyi maradt. Valami csodaüveg lehetett. Amúgy finom bor volt: Macska, Villányból.
Két főzés közben varrtam egy bevásárlótáskát kidobott farmerekből, szerintem baromi jó lett, a lányom mondta is, hogy akár varrhatnék is neki egy hasonlót hátizsák formában, de az se baj, ha nem az, hanem majdnem ugyanolyan mint az enyém. Majd meglátom. Ezt elég gyorsan ütöttem össze, de hétköznapi és mindennapi használatra cipzár kell bele, gondosabban meg kell tervezni és a többi. De őszintén bevallom, hogy felbuzdultam és arra is gondoltam, hogy magamnak kellene egy piros táskát varrnom amilyet már régóta hajkurászok csak nem találtam megfelelőt árban vagy formában. A párom persze mondta, hogy majd ha lesz pénze vesz nekem bőrből, de szegénykém már annyi mindent ígért, hogy vesz nekem ha lesz pénze, de valahogy nem jön össze az áhított állapot. Ehh... Ki vagyok akadva, hogy hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen. Hiába iparkodik, hiába igyekszik nem sikerülnek a dolgai, vagy nem úgy, ahogyan kéne.

Ja, aztán a fiammal összevesztem a napokban, csak a szokásos önzősége miatt, nem mondom, hogy semmi igazsága nem volt, no de akkor is. Róla lehetne mintázni az önösség szobrát. Soha nem voltam ilyen, bár a lelkem mélyén én is önző vagyok, de mindig adakoztam és simán lemondok dolgokról. Pláne mostanában, amikor már szinte semmilyen tárgyamhoz nem kötődöm. Ha önzősködöm és számításokat végzek, akkor az csak annak köszönhető mostanában, hogy próbálom egyenesbe hozni a bankszámlámat és szerintem sikerülni is fog, pár hónap kérdése, feltéve, ha nem váltom valóra a terveimet. Hehehe. Tervek pedig vannak, képtelenség tovább halogatni a kocsibeálló rendbehozatalát, mert beázik és muszáj lesz térköveztetnem is, az pedig nem olcsó mulatság. No de minek sírni, majd sír a bank. Legfeljebb.
Mik is történtek még velem... lássuk csak. Azt hiszem kissé elmaradtam az áraktól és sokalltam a tihanyi pihenésért, egyetlen hétvégén elköltendő 45 ezer forintot wellnesszezésre, erre most látom, hogy egy hasonló helyen 58 ezer forint fölött kérnek. Valamikor nyilván megváltoztak az árak, csak nem tudom, hogy mikor, de az is lehet, hogy a szokásos feledékenységemmel feledtem el, hogy tavaly mennyit fizettünk egy-egy helyen. Vagy egyszerűen spúr lettem tavaly óta, mit szépítsük.

Viszem anyámat holnap a Jánosba, kicserélni az agyi pacemakerét, a lehető legrosszabb időpontban, 8 körül kell érkezni, a pompás csúcsforgalmat fogom kifogni, jajdejó. :( Mindegy, legalább lemaradok edzésről, az is valami. :( Bár ami azt illeti, a karjaim majd' leszakadnak, kicsit sok volt az edzés, hiába vagyok debella néni, azért ennyit karozni sok volt nekem.

Említettem már, hogy fogynom kéne? Aligha. Hiszen csak az életem szól erről a témáról. Ha nem unnám, még tudnám folytatni, de hát kurvára unom. :) De még a viaskodást is önmagamban a "jaj, le kell fogynom, nem mehet ez így tovább, erősnek kell lennem, annyira megérzem még edzésen is ezt a frissen fölkapott súlyt" és az "ennyi éves vagyok, hagyjam már a picsába az egészet, mit forog még mindig és folyton ekörül az életem" hangok között.
Hát így.

És még elhatároztam, hogy politikával nem foglalkozom többé, persze nem állom meg és ez az elhatározás sem most született, de legalábbis próbálok visszafogni magam ha máshol nem, legalább a Fb-on. Folyton kísértésbe esem, de keménynek kell maradnom. Úgy látszik, az én életem már csak erről szól. Keménynek kéne maradnom. :D