Azon röhögtem ma irgalmatlanul vagy öt percen keresztül, hogy elképzeltem a régi idők nagy tanúját, Oszter Sándort, az annak idején annyi női szívet megdobogtató amorózót, a szilaj csődört kibotorkálni a mélygarázsban a kocsijából, fennen hangoztatni a rendőrnek, hogy ő FBI-os, szóval tk. kollégák, valahol... , majd kihívni többeket egy szkanderra, mert él a magyar virtus még. :D
Amúgy róla hallottam egy remek történetet, miszerint egy elég tekintélyes méretű földterületről úgy gondolt megállapodni a tulajdonosával, hogy ő majd átveszi, átíratja, de nem fizet most, hanem majd intéz valamit, mert neki vannak kapcsolatai, a tulaj csak nyugodjon meg és írja alá a papírokat, majd pénz is lesz egyszer, az hétszentség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése