Most végre megtudtam, hogy mi is az a dolog, amiért kellene sűrűn nézegetnem magam a tükörben mozgás közben és ami megakadályoz abban, hogy egyszerű, szöveges, testmozgásra utasító mondatokat végrehajtsak anélkül, hogy magamban elismételgetném nyomatékosítva, hogy bal láb elől, jobb láb hátul.
Szóval ez a titokzatos valami a vizuális-poszturális testmodell. Ilyen szép neve van annak, hogy nem csak csinálnunk kell valamit, hanem látnunk is kell, hogy a mozgásunk hatására mi változott a környezetünkben és ezáltal tanuljuk meg, hogy hogyan működik a világ, hogy minek milyen a keménysége, súlya, rugalmassága és egyáltalán. És az a tudás visszahat önmagunkra is, ettől lesz szép, felépült és jól működő testképünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése