És még egy a vasárnapi zárvatartásról

Nagyon örülök, hogy eltörölték ezt a lehetetlen törvényt... nem, inkább mégsem halmozom a jelzőket.

Apukám azt mondja, hogy leginkább a piacon - ahonnan ő tud meríteni közvéleménykutatás céljából - azok vannak kiakadva az eltörlésen, akik kimondottan az "öreg néni" csoport tagjaiként írhatók le. Mert, hogy ők nem mennek vásárolni vasárnap, mi a lótusznak kéne nyitva lennie bármilyen boltnak is?
Na most én úgy dolgozom, hogy sokszor szombaton és vasárnap. A gyerek minden nap este 8 felé ér haza, ha valami kellett neki sürgősen, annak a megvásárlása többször megcsúszott egy-egy hetet, mert nem voltunk képesek szombaton együtt elmenni a boltba. Nem kenyérért, azt képes vagyok megoldani otthoni sütéssel, de előfordul a mi családunkban, hogy olykor cipőt veszünk. Hát igen, mink már csak ilyenek vagyunk, de sőt, ruhát is szoktunk vásárolni.
Szóval sajnálom én erősen azokat, akik vasárnap kénytelenek dolgozni, tényleg csak apróságként említem meg, hogy én olyankor is szoktam munkába járni, amikor élő kereskedelmi dolgozó nem, ugyanis időnként be kell jönnöm Szenteste, de sőt, karácsony és szilveszter, meg újév napján is. Ilyen ez a popszakma, kapok pótlékot, örülünk.

De azért lenne egy ötletem. Én például járok vasárnap vásárolni, de soha nem ejtőernyőzöm. Nem kéne megtiltatni azt is? Búvárkodni se szoktam, be lehetne ezt is emelni egy törvénybe, hogy ne is lehessen másnak se. Csak mondjuk szerdánként. 2 és 5 óra között. De lennének még ötleteim.
Amúgy kicsit elgondolkodtam azon, hogy miért olyan Istentől elrugaszkodott dolog vajon plázázni vasárnap délután, pfuj, sokan csinálják, amikor a cukros mázba öltöztetett, nosztalgikus és igazán édes, vaníliaillatúnak ábrázolt Horthy korszakban is vasárnap, amikor még a cselédlányok is kimenőt kaptak, ők is bizony az akkori kor plázáiban töltötték a napot: korzóztak. Kirakatokat nézegettek, fagyit nyaltak, cukrászdába jártak. Ha futotta rá. Kimentek a Városligetbe, megittak egy kávét egy kávéházban a népek, társadalmi életet éltek. A templomban nem lehet egymással beszélgetni, oda nem azért jár az ember, de mi remekül tudtuk a hetet átbeszélni a gyerekekkel plázázás közben, igaz, volt, hogy áldoztunk Mammon oltárán ha sikerült, mondjuk egy cipő vagy egy-egy ruha, netán egy-egy csomag zokni árával, de sokszor a megfelelő darab megtalálása hiányában csak kávéztunk és dumálgattunk. Ahogy a barátnőmmel is szívesen találkozunk az IKEA-ban (óh, jajj), nem azért, mintha folyton szekrénysorokat vásárolnánk, viszont szívesen nézelődünk és iszunk meg ott valamit meg esszük a remek, bár romló színvonalú mandulatortát.