Pénteken megvolt a ballagás, dagadt a keblem a büszkeségtől, hogy ilyen szép, nagy, erős, aranyos, okos fiam van. Tartottunk "partit" is, étteremben, vettem tortát, finom volt, az ebéd is jó volt, mindenkinek ízlett, maradt egy csomó, haza is hoztunk belőle, két napig ettük :), a hangulat is remek volt, a fiam is boldog volt és elégedett, öröm volt. (Csak én rohantam ebéd után a mosdóba, mert még tartott a bajom, de azóta a vastagbélgyulladás is elmúlt, az élet szép.)
Az érettségit is egész tegnapig örömmámorban töltöttük, a fiam szerint nagyon könnyű volt. Kivéve a törit, mert azután közölte, hogy ha tanult volna, akkor sokkal egyszerűbb lett volna... Nem álltam meg, káromkodtam, mert tényleg csak egész évben, meg az elmúlt hetekben folyamatosan mondtam, hogy esetleg öldöklős játékok helyett és mellett talán lehetne tanulással is foglalkozni, no de ki vagyok én, hogy hallgatni kelljen rám.
Mindegy, csak görbüljön, aztán ha csakugyan tovább akar tanulni, majd még egyszer nekifut.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése