Történet egy nőről

- Gyönyörű vagy, édesem! Szerintem kár neked festened magad. Csodálatosan szép a bőröd, nézd meg a tükörben, ugye? Csak ront rajtad a festék.

- Figyelted mennyire megnézett a kollégád? Majd' kiguvadt a szeme! Büszke is voltam rád! De azért lehet, hogy nem kéne ennyire rövid szoknyában járnod, nem? Nem jó érzés arra gondolni, hogy majd éjszaka ezzel a guvadt szemével maga elé képzel és... na ugye. Te már az enyém vagy, a többieknek nem marad más, csak a nyálcsorgatás. De nem kell azért a nyáladzást nagyon támogatni.

- Mit is mondtál? Merre van az a munkahely? Aha. Az jó. Villamossal és metróval mennél? Mennyi idő is az út oda? Hmm... Napi minimum másfél óra az életedből. És kikkel dolgoznál egy irodában? De hát oda bejárnak a műhelyes srácok is, nem? Az mindegy. Néha be kell menniük. Meggondoltad te ezt a dolgot? Kicsi gyerek mellől nem olyan könnyű ám munkába járni! És tudod, hogy én nem tudok itthon maradni vele, ha beteg lesz. Hát mert nem. Az én melóm nem olyan. Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád! És különben is. Rá vagyunk mi szorulva arra a pénzre amit keresnél? Jó, hát könnyebben élnénk, igazad van. Tudod, az én példaképem az apám. Mindig is olyan apa szerettem volna lenni amilyen ő volt nekem. Csak azt sajnáltam, hogy anyámat engedte dolgozni. Nem tudott annyit velem lenni mint szerettem volna. Nem, nem azért mondom. Tudod, hogy nem azért mondom. De hát olyan jó az nekem is, hogy te itthon vagy mindig! Nincs annál jobb egy férfinak mikor hazaér fáradtan a munkából, meglátja a gyönyörű kis feleségét, a kicsi fiát és meleg vacsorával várja az asszonykája, amit a családja körében költhet el. Nem így gondolod te is? Szerinted nem volna inkább az jó megoldás, ha ... úgyis akartunk egy kis testvért a gyereknek. Hagyd a fenébe azt az irodát! Nem érzed teljesebbnek az életed itthon? Hiszen te teremted meg a békés családi otthonunkat! Nagyon szeretlek, ugye tudod?

- Halló, mit mondasz? Ne viccelj már! El akarsz indulni két gyerekkel bevásárolni? Megőrültél? Miért nem vársz meg? Ne csináld már, szívem! Beugrunk az autóba és pikk-pakk ott vagyunk. Babakocsival akarsz menni? És a másikkal mit csinálsz? Nem, ezt verd ki a fejedből! Nem hagylak benneteket az utcán dideregni ekkora szélben! Aztán megint megfázik Kistamás! Na jól van, ilyen hülyeséget kitalálni! De most múlik azon bármi is, azon a két órán? Két óra múlva végzek. Miért, nem lehet este nyolckor elindulni bevásárolni? Miért ne lehetne? Majd később fekszenek. Az a lényeg, hogy az anyjukkal és az apjukkal lehetnek. Mit számít ilyenkor az óra? Ne mondj már butaságot! Komolyan felbőszítesz! A jó isten áldjon meg! Nem, erről hallani sem akarok. Várj meg és kész.

- Halló, szia kicsi kincsem! Itt van apa! Nemsokára megyek haza és megyünk a játszótérre! Add anyát, édesem! Igen, megígértem neki. Ez komolyan probléma, hogy el akarom vinni a gyerekeket a játszótérre? Majdnem este 10-ig világos van. Te is tudod, hogy el tud aludni a babakocsiban is. A három nagy addig meg játszik. Hol itt a gond? Elvitted őket? Ma? Ez komoly? Vizet vittél nekik? És miért nem szóltál egyáltalán? 32 fokban, délben? Nincs is árnyék azon a játszótéren? A messzebbire? Ne haragudj, de ilyet egy felelősségteljes nő nem csinál. Férfi se. Akkor kiengedhetted volna őket az udvarra. Mondtam, hogy nem értem még rá elpakolni! De úgy csinálsz, mintha nem lennél otthon. Nem azt mondtam, hogy kicsaphattad volna őket az udvarra! Oda tudsz figyelni, nem? Én is tudom, hogy balesetveszélyes. De inkább játszom a gyerekeimmel mint pakolásszak. Rájuk kell figyelni. Ez csak neked jelent gondot, ne haragudj. A kert másik felébe is lehetne menni. Nem, az azért nem igaz. Igenis lehet ott játszani. Mi kell egy gyereknek! Nem emlékszel mennyire jót játszottak azzal a dobozzal? Na ugye. Ne térj el a tárgytól, kérlek! Ne kend rám! Te csinálsz hülyeséget és rám akarod hárítani a felelősséget? Nem hülyeség kivinni tűző napban a gyerekeket az árnyéktalan játszótérre? Akkor mi a hülyeség ha ez nem? Na jó, ezt majd otthon megbeszéljük. Szia.

- Úristen, már megint nem figyeltél? Még jó, hogy nem tört el! Borogassuk be! Rá tudsz állni? Pihentetni kéne. Majd ha nem lesz jobb elmegyünk orvoshoz. Hol van a vacsora? Megmelegítem. Tessék, úgy ni! Edd meg szépen a tálcáról! Kényelmesen fekszel? Hozzak hideg vizet a borogatáshoz? Kicseréljem a párnát a derekad alatt? Nem kell aggódni, majd ha jobban leszel holnap elmosogatsz. Hagyd a fenébe. Elfér, nem? Tudom, hogy takarítani szerettél volna. De most ezen rágod magad? Majd megcsinálod ha jobban leszel. Megvár, nem? Kiviszem a gyerekeket egy kicsit sétálni. Te csak pihenjél, jó? Bekapcsolom neked a tévét.

- Nagyon sajnálom, hogy  nem tudsz ráállni. Holnap tudod, hogy nem tudlak elvinni az orvoshoz. Dolgozom. Szerintem akkor már nincs rendelés. De holnapután elviszlek, okés? Ja, nem... Most jut eszembe, Ákoskának megígértem, hogy elviszem libegőzni. Egész héten ezt várja! Tudod, hogy ő nem érti meg, hogy közbejött valami! De hétfőn mindenképp elmegyünk. Az lesz az első dolgunk!

- Ezt már valószínűleg újra kéne törni. Nagyon fáj? De hát én elviszem a gyerekeket, ahová csak akarnak menni! Be is vásárolok! Írd össze, hogy mi kell! A lakásban meg el tudsz vele mászkálni, nem? Pihentesd inkább! Nem kell neked a sarki boltba se menned! Nem bírom nézni, hogy szenvedsz! Majd eszem benn, rám nem kell főznöd holnapra. Vacsorára? Szendvics jó lesz. Meg ami ebédről marad. A gyerekek biztos hagynak, ha elég sokat csinálsz.