szakítottunk. Néha már unom magamat, hogy csak ez az egyetlen megoldás jut eszembe konfliktusok idején, de olyan reménytelennek érzem a helyzetet olykor-olykor, hogy tényleg úgy tűnik: nincs itt mit megbeszélni, ég és föld vagyunk, két távoli bolygó, még véletlenül sem közös pályán.
Aztán elsimulnak az ellentétek, megbeszéljük, megszeretgetjük egymást és mennek a dolgok tovább.
Nem tudom, hogy ez jó vagy rossz, vagy pusztán megalkuvás.
Ehh... Magamnak kell elszámolnom, nem másnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése