Amikor tudod, hogy elfogult és igazságtalan vagy, de képtelen vagy önmagad fölé kerekedni, mert már visz a nagy löttyös indulat és csak öntöd, öntöd a fejére és nem érdekel sem a szomorú arca, sem a bűnbánata,  sem a múlt, sem semmi, csak ki akarod ordítani az elmúlt évek minden sérelmét...
Na olyankor a franc tudja mi van. Mert egyfelől később megbánod az egészet,  mert a szemed sarkából pontosan láttad az ázott kutyaszemeket és emlékszel a jóra is az elmúlt évekből, másfelől meg célravezetőnek értékeled a dühkitörést,mert legalább felhagy minden reménnyel...
Lehetett volna ezt sokkal szebben és jobban csinálni, de nem lehet. Nem lehet, mert amikor jobban és csöndesebben és szebben és kevésbé bántón akartam csinálni akkor azt hitte csak viccelek. Hogy talán az egész visszafordítható és én is hallottam rá, hogy javítható és majd csak jobb lesz.
De nem.
Szomorú ez az egész.