Mindenféle

Gyönyörűen süt a nap, remek a kedvem (hellyel-közzel), bújik már a zöldborsóm és a spenót, kiszabadítottam egy bokromat a tiszafa fogságából, megcsináltuk a fiammal a kocsibeállót, aminek nagyon-nagyon örülök, mert a fiam apukámat akarta segíteni hívni, de aztán végül képes volt rá, hogy a tesójával kettesben megcsinálják és erre nagyon büszke lehet.
A hétvégén voltam Lajkó Félix koncerten, ami meg azért jó, mert majdnem elfelejtkeztem róla, hogy van rá jegyünk, mivel még februárban vettem a jegyeket és valami oknál fogva nem küldenek előtte értesítőt, holott... De elképesztően jó volt, egy igazi energiabomba a pasas, valódi virtuóz és amit a népzenével csinál, az tényleg egyedülálló. Ha nem lett volna az üvegtábla törő hangú énekesnő, akkor meg egyenesen káprázatos lett volna az egész este. Nagyon jól éreztem magam.
Szóval alapvetően minden szép, minden jó, mindennel meg vagyok elégedve.

Leszámítva, hogy megnéztem az S Health alkalmazás heti összesítőjét, ami azt mondta nekem, hogy az én korosztályomban (vagy nem is, lehet, hogy csak a nők között? erre nem pontosan emlékszem) az átlagos napi mozgás 37 perc, ellentétben az enyémmel, mert én átlagosan napi 93 percet mozgok. Nem lehet olyan nagyon kevés az S Health-et használó nők száma világszerte, feltételezésem szerint, de ha csak magyar átlagot nézünk, szerintem az is több, mint ahány nőt ismerek. Na már most, ebből szerintem annak kéne következnie - végigtekintve önmagamon -, hogy háromszor annyit eszem, mint egy átlagos nő. Amit nehezen tudok elhinni. :( Beszéltem megint egy csajjal az edzésről erről a kérdésről meg plasztikáról, miegyebekről (mert miről beszélgessen két nő, akik csak edzéseken találkoznak) és mondja, hogy talán nem ártana csináltatnom egy inzulin-rezisztencia tesztet. Meglehet. Tényleg utálok már ezzel foglalkozni és tényleg nem vagyok képes mással. Az is bennem van, hogy jó-jó, megcsináltatom nagy és komoly pénzekért a plasztikát, zsírleszívást, egyebeket, próbálom visszafogni a kajálást, no de... Van még nőként (nem tudok szebben fogalmazni, úgy is mondhatnám, hogy piacképes nőként? no de ez még durvábban hangzik) 10 évem. Mire fel fektessek bele ennyit magamba? Már sokkal előbb kellett volna az egészen túllenni. Másfelől meg ha eddig jó volt így, vagy jó voltam így valakinek, valakiknek, akkor mire fel verem magam? És ha mindörökké ekkora marad a nadrágméretem, akkor is mi van? Vagy pont, hogy itt nem áll meg, mert még lassabb anyagcsere, még löttyettebb hús, még rosszabb minden? Dilemma a köbön. :) Az tuti, hogy nem fogok tudni egész életemben 1000-1500 kalóriás diétát folytatni. Mert az segítene. Hehe.

Milyen fasza, hogy lassan minden második (minden első?) bejegyzés a súlyomról szól. :D